A pánik egy viszonylag összetett tünetegyüttes. Hosszú listákon írták össze azokat a tüneteket, amelyekről a betegek beszámoltak. A legfontosabb az iszonyatos, elementális félelem. Jellemző tünetei: erős szívdobodás, izzadás, fulladás, légszomj, mellkasi fájdalom, ájulástól-, megőrüléstől való félelem. A tünetek hevessége változó, de néhány tíz perc alatt elmúlik. A mentőszolgálat lényegesen több pánikrohamhoz vonul ki szívinfarktus gyanuja miatt, mint valódi infarktushoz. A betegek életét, amennyiben nem kapnak segítséget szép lassan uralma alá vonja a betegség. Egyre inkább elkerüli azokat a helyeket, helyzeteket, ahol a roham előfordult, kialakul a pánikbetegség társa az agorafóbia. Pl.: ha a beteg a templomban lett rosszul, többé nem megy temploma, még a gondolatát is kerüli. Azután már nem megy olyan helyekre, ahol nagy a belmagasság (tehát hasonló a templomhoz), nem megy olyan helyekre, ahol nyáron hűvös van, ahol énekelnek, ahol sok ember van... Mivel ezek a helyek, helyzetek nem kerülhetőek mindig el, időnként más helyzetekben is rohama jelentkezik, egyre több szituációt kerül el, illetve, ha belekényszerül rohama lesz, vagy szorongva keresi a menekülési lehetőségeket. Így válik egyre inkább a betegsége rabjává. Lassan a kapcsolatai is lecsökkennek, mert ki az aki rendszeresen elfogadja a barátjától, szerelmétől, hogy szinte sehová sem lehet vele elmenni.

A pánikbetegség a pszichoterápia egyik sikerterülete. Több módszerrel is jó kezelési sikerességet igazoltak. Minden módszernek megvannak az elméleti alapjai a betegség kialakulásáról, és a kezelés menetéről. Napjainkban lemodernebbnek tekinthető kognitívviselkedésterápiás megközelítés.