K.Ildikó ült a padon. Kora tavasz volt. A nap melegen sütött. Ildikó jókedvüen nézte a galambokat, amint leszálltak egy-egy kifli darabért, amit a közelben álló gyerek dobtak a fűre. Hirtelen valamiféle nyomást érzett a gyomrában, eszébe villant, hogy édesapja is ezt mondta, amikor rosszul lett szívinfarktussal. Érezte, hogy a szíve egyre vadabbul ver, majd kiszakad a mellkasából. A homloka elkezd verejtékezni, egyre nehezebben kap levegőt, kezei görcsbe rándulnak, torka kiszárad. Próbál segítségért kiáltani, de csak elcsukló halk nyöszörgés jön ki a torkán. Ez már a vég gondolja, nekem is infarktusom van, mint apámnak volt. Már nem is igazán tudja mi történik körülötte. Úgy érzi órák telnek el, mire a mentők megérkeznek. Mintha már nem fájna annyira a mellkasa, a szíve sem ver annyira. A mentősök beszélgetnek "Egy újabb pánikos, ez már a harmadik ma!"...

Ildikó élete ezen a napon megváltozott, akkora stressz érte, amit nagyon nehezen tud majd megtanulni kezelni, azt is csak, ha segítséget kap. Minél előbb annál gyorsabb, és sikeresebb lesz a panaszok csökkentése.

Ildikó is egy abból a sok-sok emberből, akinek a gondolkodását a katasztrofizáció (a helyzetek, érzetek, katasztrófa előjelei számára) jellemzi. Aki az alábbi gondolatokat, vagy ehhez nagyon hasonlókat gondol: "Ha valami történik a testemmel, amit korábban nem tapasztaltam, az biztos veszélyes." "Ha hirtelen elkezd fájni valamim, az nagyon nagy bajt jelez előre." A folyamat két lépésben zajlik le a gondolatainkban. Ildikó először a hasi panaszokat észlelte, majd ezt asszociálta édesapja szívinfarktusával, ezután a gondolkodás arról, hogy képes-e elhárítani (nem képes, hisz halálos a baj), majd a szorongás, hisz halálos baja van. Ettől hirtelen elkezd szaporábban lélegezni, légszomj érzése lesz, majd a gyors légzés miatti keringési, vérsavassági és széndioxid változások miatt szédülni kezd, keze zsibbad, elsötétül előtte a világ. (Ha valaki megpróbál két három percen át erőltetetten, ki-be lélegezni, átélheti a légszomj, zsibbadás elgyengülés érzését, sőt ez a terápiás eszközök között szerepel is!)

Valójában lehet, hogy Ildikó csak éhes volt, hisz már dél körül járt az idő és nem reggelizett, kissé leesett a vércukorszintje, korgott a gyomra, de ő ezt félre értelmezte...