A szorongás bevezető
drkgy 2007.04.14. 09:30
A szorongás egyidejű az emberiséggel. Egyesek szerint a szabad választásból fakad, és így mivel az ember önállóan dönt felelős tetteiért. Innen nézve a szorongás terészetes és egészséges, de van, akinek áthatja az életét és megbénítja a normális működését.
Eszerint, ha valaki egyáltalán nem szorong, akkor nem is "él" igazán, nem dönt, nincs felelőssége. A felelősséggel nő a szorongás, egyesek megtanulják kezelni, és nagy döntéseket hozni, másnak az is szorongást okoz, hogy kilépjen a lakásából. A szorongást több csoportba lehet sorolni:
1. pánik roham: nagyon intenzív tünetek jellemzik: szívdobodás, izzadás, fulladás, légszomj, mellkasi fájdalom, ájulás, megőrüléstől való félelem. A tünetek hevessége változó, de néhány tíz perc alatt elmúlik. A mentőszolgálat lényegesen több pánikrohamhoz vonul ki szívinfarktus gyanuja miatt, mint valódi infarktushoz.
2. agorafóbia: Félemem bizonyos helyzetektől, nagy tér, sok ember (nem szereplési helyzet, pl. bevásárlóközpontban). A beteg a korábbi rosszullétet okozó vagy ahho hasonló helyeket, helyzeteket kerüli. Amennyiben mégis ilyen helyzetbe kerül, akkor pánikroham léphet fel.
3. generalizált szorongás: A beteg nem észlel összefüggést élete eseményei és a szorongás között, kis dolgok is nagy szorongást okozhatnak, pl.: arra gondol, hogy a gyermeke balesetet fog szenvedni, és míg a gyermek haza nem ér addig tart a szorongása.
4. specifikus fóbiák
Egy bizonyos helyzet aktiválja a szorongásos reakciót (állatokkal kapcsolatos, természeti vészhelyzet pl. magasság, mélység, vihar..., élethelyzet)
Néhány jobban ismert példa:
klausztrofóbiás: nem képes zárt térben tartózkodni
arachnofóbiás: iszonyodik a pókoktól
Szinte bármire lehet valaki fóbiás. Kérdés, hogy az életterét ez a félelem mennyire korlátozza, szűkíti be.
5. Szociális fóbia
Itt a beteg fél a társas szituációktól. Két formáját lehet elkülöníteni aszerint, hogy az élet korai időszakában alakul-e ki, ilyenkor közel minden társas helyzetre kiterjedhet, vagy késői tipusú, ilyenkor általában egy-egy területre terjed ki. A beteg az ilyen helyzeteket (előadás, beszélgetés ismeretlennel, vitatkozás, kérni valamit) elkerüli, ha nem tudja intenzíven szorong, esetleg pánikroham alakul ki. A beteg sokszor maga is tudja, hogy panasza túlzás.
6. A kényszerbetegség is ide sorolható: ld. menü
|